2015. július 14., kedd

sokgyerekesanyu napirendje - röviden

7.30 ébresztő - ha nem magunktól, akkor kopogásra. Megjegyzem, nagyon rendes gyerekeink vannak: Málni ennyire már ismeri az órát, és rendre utasítja Mannát is: nulla-hét-három-nulla előtt nincs felkelés.
Manna pattan az ölembe, tablet bekapcs, és jön a Cicadal (Kerek Mese), legalább háromszor, meg a Süssünk, süssünk valamit, meg az Öt kicsi majom. Ha nagyon ráérünk, a tűzoltósnemtudommiacíme, vagy a madaras, mert nagyon vicces, mikor nyuszi kel ki a tojásból...
7.45 öltözés, fésülködés (nekem), apa már követeli a kávét, mert anélkül nem indul a nap, indíts reggelit készíteni. Legalább háromfélét, mert soha nem lehet tudni, mi fog kelleni - ha megvárom, míg előre kitalálják maguktól, délig az ágyban ülünk, tuti.
8.00 ha hamarabb nem is, de addigra a kicsik biztosan megszólalnak - követelik a redőnyfelhúzást, és baromi édesen vigyorognak, emelgetik a derekukat, kelletik magukat, hogy őt vegyük fel....
8.20 a nagyobbak végeznek a reggelivel. Igen, sokáig tart. Mert közben rengeteg mindent el kell mesélni, többfélét  megkóstolni, esetleg mindent, meg még veszekedni is kell Mannával, meg... Öltözés, rendrakás, közben folyamatosan énekelem, hogy 'elindult sétálni katicabogárka', meg 'Bóbita, Bóbita' és még sokan mások
8.30 a kicsik fürdenek. Egyelőre még bent a szobában - leginkább csak megszokásból, és valószínűleg már nem sokáig, mert Norkám úgy csapkod mint egy bálna és időnként úszik az egész szoba. Éneklés egy tovább.
9.00 aprók reggeliznek. Ez is egy félórás mulatság, az eredmény két kisikálnivaló gyerek, meg két tele pocak. Még mindig jár a szám. Nem, nem tudok csendben lenni.
9.30 kicsik alvás, nagyoknak irány az udvar. Na, ott aztán van nemulass. Mint akik nem is reggeliztek, nekiesnek a málnabokornak, a ringlónak, és néhány tízperc múlva megjelennek túrórudiért, pinguért.
Én eközben főzök, mosogatok, berakom a mosást, alkalomadtán megetetjük a cicákat - vigyázva, hogy Manna még véletlenül se szabaduljon rájuk, mert már a visításától is feláll a hátukon a szőr, hát még ha el is kapná őket. Jön a férfi napirendet egyeztetni, munkaügyeket megbeszélni.
11.30 Kész az ebéd. Addigra mindenképpen, mert már készülnek éhen halni. Megint.
12.00 Az aprónép is éhes. Megint konyha, kavargatás, etetés. Két koszos gyerek, két tele pocak. Vagyis jó eséllyel addigra négy. Éneklés indul.
13.00 Általános alvás. Na, nem nekem. Ilyenkor jön a Málnival töltött idő. Mert hát igényli, hogy néha csak ő legyen, nem hiába voltunk négy évig kettesben...
15.30 Manna ébred. Jó esetben (ritka esetben) nem hisztis, ellenben éhes. Készül az uzsonna, megy a Minimax, és nyomkodom a derekamat, hogy bírja még egy kicsit. Éneklés indul.
16.00 A kicsik is megéheznek - kevergetés, kanalazás, koszos gyerek, tele pocak.
És itt jön az én időm... a. takarítás, b. ruhaválogatás(mint ma: kinőtt-eladnivaló-kazán), c.szappanozás(megint, hosszú idő után), d.új hobbi, erről majd máskor. Vagy ami a legvalószínűbb: gyurmázás, közös rajzolás, ollóval vágdosás, szeretgetés, ölbebújás, torna, és meg kell nézni, ki mennyit nőtt tegnap óta. Biztos, hogy sokat.
18.00 híradó. Nem hiszitek el, de Málni akarja nézni (na jó, nyilván én is, ennyi közöm azért legyen a nagyvilághoz)
18.30 apával megunjuk a híradót, megetetjük az állatokat
19.00 éhesek a gyerekek. Az összes. Ráadásul fáradtak is. kanalazás, koszos gyerek, tele pocak. Éneklé újra.
19.30 pizsamapakolás, ágyazás, kicsik ágyba, nagyok udvarra. Labda, ugrálókötél, kosárradobás, anya kertészkedik, seper, ugróiskolázik, esetleg aszfaltrajzol.
20.30 fürdés. Van mit lemosni.
21.00 én is kádba kerülök, jó eséllyel még ébren vannak, mire kimászok belőle.
21.30 a kicsik éhesek. Nem koszos gyerek, de tele pocak (áldjon az ég, cumisüveg!).
22.00 Irány az ágy. Végre.
01.30 a kicsik éhesek. közös program a férfival, hogy haladjunk, (a fél tízes is), és most van időnk végre egymásra is. Jellemzően nem alszunk hajnalban, hanem a. elköltözést tervezünk, b. maradást tervezünk házbővítéssel/felújítással, c.munkaügyeket beszélünk meg, d. hétvégi programot beszélünk meg, d.egyeztetjük, másnap ki mikor megy hova, mert kell az autó, meg van négy gyerek...

És talán nem hiszitek el, de imádom. Nagyon jó így, nagyon élvezem minden percét. Akkor is ha fárasztó, akkor is, ha napi 4 órában folyamatosan énekelek, verselek, mondókázom. Akkor is, ha a derekam húsz évvel öregebb nálam, és akkor is, ha már megint csak melegítő volt rajtam pólóval.

Mert napjában tizensokszor hallom, hogy 'úgy szeretlek anya', 'anya, én annyira leszek a barátnőd', és mosolyognak, vigyorognak, elégedettek, és kiegyensúlyozottak. Nem kell most több.

3 megjegyzés:

Andicsek írta...

Szánom bánom bűnömet, mármint, hogy ilyen nagyon sokáig a környékedre sem jöttem.. Bevallom, mióta hátrébb léptem a blogvilág bugyraitó bizony sok változás történt. számomra kedves blogolók befejezték, megszüntették naplóikat.
Ámulok bámulok, mekkorák lettek a lányok, rettenetesen múlik az idő. Nem sok idő telik el és fájni fog a korom... rettenetes. Jó olvasni a soraidat, hogy nem borult Rád a világ. Más fórumokon látom, hogy sok egy gyermekes anyuka nem tudja beosztani az idejét és babyszitter kell neki meg takarító asszony, mert az egy szem gyermektől nem tud semmit csinálni. Ellenben Te még hobby(ja)idnak is tudsz időt szentelni. tényleg csodálatra méltó vagy! ezúton is szeretnék gratulálni!

Újságíró Világvégén írta...

Szia megint, vártalak ám, örülök, hogy itt jártál.
Azt hiszem ez a gyereknevelősdi hozzáállás meg beállítottság kérdése-meg talán a koré. Lehet, hogy nagyon fiatalon nehezebb háttérbe szorítani a régi megszokott kerékvágást, meg újraértelmezni a prioritásokat.
nekem, ha csak egy nincs, már hiányzik. Az a normális, hogy négyen nyüzsögnek körülöttem-szó szerint, mert az aprók is kezdenek mászni. Folyton ajánlgatják rokonok, hogy majd vigyáznak a kicsikre, amíg strandra megyünk, meg nyaralni, vagy sok a meló, de nekünk ez nem megy. Olyan program van, amit mindenki tud csinálni. Hétvégén például tapétázunk.... én ötösben a gyerekekkel...

Medora írta...

Én is csak gratulálni tudok. Gyönyörű nagy családod van, én is ezt szerettem volna világ életemben. De Neked sikerült, örülök neki.