2015. június 27., szombat

Manna

               Még a másik kezével kell lefognia a maradék ujjait, de már büszkén mutatja és skandálja mellé: ket-tő. És 'kókuszkockatortát' kapott, meg egy rakat ajándékot, amiből persze nem győz válogatni...

Az ő születése volt a legtökéletesebb. És az első három nap olyan kapocs lett köztünk, amit valószínűleg soha nem tudunk már sem lerombolni sem  megismételni. 

Vigyorog a kopaszcsirke frizurája alatt (jaj, úgy szerettem volna neki egy katicás fülbevalót, de majd csak megrendelésre, majd csak valamikor lesz....), megállás nélkül rosszcsontságon töri  fejét, de olyan szeretettel és türelemmel simogatja a babákat, hogy még magam sem hiszem....

Nagyon felnőtt, amíg én a kórházban töltöttem a három hetemet. Korántsem kettő. Annál sokkal érettebb, okosabb. És én úgy babusgatnám még, akkor is, ha tudom, hogy igazi belevaló rátermett kiscsaj lett belőle....

2015. június 21., vasárnap

Kettecske

Úton-útfélen megkapom, mennyire rossz lehet nekem négy gyerekkel (a négy lány! meg aztán külön felháborodást vált ki az emberekből), és, ha bizonygatnám, hogy nem, tulajdonképpen nekem meglehetősen jó így, akkor fintorogva elfordulnak (időnként hozzáteszik, hogy azért ők tudják ám, hogy hazudok...) Persze tisztelet (és leginkább köszönet) a kivételnek..

Pedig nagy csuda ám ez az iker-dolog. Ámulok és bámulok, két ekkora emberke hogyan is függhet ennyire egymástól. Állandóan látniuk kell egymást, alig várják, hogy egymáshoz érhessenek, és, bár hatalmas közös ágyuk van, még mindig középen összebújva, egymás kezét fogva alszanak.... 

És mégis: pontosan tudják, a babakocsiban melyik a saját helyük, hogy kinek kell aznap kezdeni a fürdést (mindig felváltva), hogy melyik az ő autósülésük...és reszkess, ha összecseréled őket. Nem tudom, fogalmam sincs, hogyan értik...

Pörögnek - forognak, mint a búgócsiga egész nap... És igen: a legjobb dolog a világon, hogy ketten vigyorognak rám a kiságyból, mikor benézek hozzájuk..

Nagyok lettek, ugye?!
Léna

Norka

2015. június 20., szombat

Málna és a dinoszauruszok

-Anya, ha megyünk az állatkertbe, megnézzük a tiranoszt is?
-Az állatkertben nincs tiranosz.
-Nincs?! Akkor hol van?!
-Hát, tudod, a dinoszauruszok már meghaltak. Majd mondjuk apának, hogy menjünk el egy múzeumba, ahol van dinoszaurusz-csontváz.
-Meghaltak?! Az összes?!
-Az összes.
-Hogyhogy?!
-Mikor még csak a dinoszauruszok laktak a Földön, akkor jött egy nagy kő, összeütközött a bolygóval, és meghaltak.
-Akkor nézzük meg a hosszúnyakút. Az biztos nem halt meg.
-A hosszúnyakú is meghalt.
-És a tüskéshátú?! Az biztos nem....
-De, a tüskéshátú is meghalt.
-De a varjúcsőrös biztos nem. Az fel tud repülni...
-A csőrös is meghalt. 
-Ó, akkor csak a kölykök maradtak?!