Valamikor egy pár voltunk, mi hárman. Egyik a balra, másik a jobbra, és estig meg sem álltunk. Nem számított tűző nap vagy jégpálya, kitartottunk egymás mellett. Nos, úgy fest, a bokáig érő vízzel mégsem voltak kompatibilisek a csajok... először a jobb talpam hagyott el, aztán a pántok, és szép lassan lehámlott a fedőréteg szinte mindenhonnan. Rendesek voltak, azért csak hazahoztak még utoljára....
(Háttérben a térkő, amire sokat panaszkodtam már: ahhoz túl kevés a luk, hogy füvesítve szép legyen, de ahhoz pont elég, hogy a gaz kinőjön rajta. Szinte minden lukban. No, megtaláltam tavaly a megoldást: forró, sós vízzel locsolgattam többször is, és láss csodát, ma már csak seperni kell. Egy szál gaz se sehol... no jó, attól még nem szeretem....)
(Háttérben a térkő, amire sokat panaszkodtam már: ahhoz túl kevés a luk, hogy füvesítve szép legyen, de ahhoz pont elég, hogy a gaz kinőjön rajta. Szinte minden lukban. No, megtaláltam tavaly a megoldást: forró, sós vízzel locsolgattam többször is, és láss csodát, ma már csak seperni kell. Egy szál gaz se sehol... no jó, attól még nem szeretem....)