Azt megtanultam már, hogy minél rövidebb egy betegség neve, annál komolyabb a helyzet. A mindenféle összevonásoktól, meg betűszóktól már egyenesen rettegek - így volt ez Léna szívbetegségénél is, mikor Mannánál felmerült az asztma, egyenesen megkönnyebbültem. Így sem rózsás a helyzet, de sokkal jobb mint az előbb emlegetett VSD.
Málnám három betűjét nem is igazán tudom hova tenni. Mert az a három olyan mindent takaró - semmit mondó, nemes egyszerűséggel úgy tudnám előadni a jelentését, hogy nála ez egy sajátos gondolkodásmódot takar. Megpróbálhatnám lebutítani, vagy területenként kiemelni, hol - mivel akad problémája, de annyira sokrétű, annyira mindenből egy pici, hogy tényleg nem tudom jobban összefoglalni, mint hogy SNI.
Az első osztály vége felé jöttek az életünkbe a nagybetűk. Málna gyönyörűen ír (matekból meg pláne nagyon ügyes), olvas, szótagol, megmondja, hol hallja a kiemelt hangot... de a helyesírása borzasztó. Már most. Mi lesz később?! És persze mondhatjátok, hogy egy magyar szakos anyuka mellett azért nem akkora probléma, majd kikupálom, de tulajdonképpen az. Mert az ő esetében sokkal inkább anyaként mintsem tanárként kell gondolkodnom.
Viki néni diktál, ő meg össze-vissza. Kisbetű - nagybetű - nagybetű a szó közepén (időnként), a legnagyobb problémát a tulajdonnevek okozták. Mert hát ő nem tudja, hogy az tulajdonnév. Mert hát ő mindennek jelentést keres. Annak meg nem volt. Nem tudta, hogy mi az a teszem azt Marcell. Hallja, ismétli magában a szót, betűzi (persze a többiek is betűzik és ezzel őt összezavarják), de ha nem ismeri a jelentését, teljes a kétségbeesés.
Rövidre zártam a dolgot (hosszas tanakodás után): ha nem tudod, hogy mit jelent, írd nagy betűvel! És még mindig nem egészen világos számára ez a tulajdonnevesdi, de az utolsó két diktálása hibátlan lett. Egyelőre ez is jó (fél) megoldás.
Málnám három betűjét nem is igazán tudom hova tenni. Mert az a három olyan mindent takaró - semmit mondó, nemes egyszerűséggel úgy tudnám előadni a jelentését, hogy nála ez egy sajátos gondolkodásmódot takar. Megpróbálhatnám lebutítani, vagy területenként kiemelni, hol - mivel akad problémája, de annyira sokrétű, annyira mindenből egy pici, hogy tényleg nem tudom jobban összefoglalni, mint hogy SNI.
Az első osztály vége felé jöttek az életünkbe a nagybetűk. Málna gyönyörűen ír (matekból meg pláne nagyon ügyes), olvas, szótagol, megmondja, hol hallja a kiemelt hangot... de a helyesírása borzasztó. Már most. Mi lesz később?! És persze mondhatjátok, hogy egy magyar szakos anyuka mellett azért nem akkora probléma, majd kikupálom, de tulajdonképpen az. Mert az ő esetében sokkal inkább anyaként mintsem tanárként kell gondolkodnom.
Viki néni diktál, ő meg össze-vissza. Kisbetű - nagybetű - nagybetű a szó közepén (időnként), a legnagyobb problémát a tulajdonnevek okozták. Mert hát ő nem tudja, hogy az tulajdonnév. Mert hát ő mindennek jelentést keres. Annak meg nem volt. Nem tudta, hogy mi az a teszem azt Marcell. Hallja, ismétli magában a szót, betűzi (persze a többiek is betűzik és ezzel őt összezavarják), de ha nem ismeri a jelentését, teljes a kétségbeesés.
Rövidre zártam a dolgot (hosszas tanakodás után): ha nem tudod, hogy mit jelent, írd nagy betűvel! És még mindig nem egészen világos számára ez a tulajdonnevesdi, de az utolsó két diktálása hibátlan lett. Egyelőre ez is jó (fél) megoldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése