2018. január 8., hétfő

Valami kék, valami régi, valami új, valami kölcsön...

                   Az utóbbi két karácsonykor a fa alatt egy bögre forró teával a kezemben mindig az motoszkált a fejemben, hogy újra kellene írni a blogot. Nem, nem. Újat írni. Mert én is más lettem. Mert minden más lett. Mert tovább kell lépnem, mert tovább akarok lépni. Mert kell, hogy végre magamra találjak, hogy végre megtaláljam magamat.... 

Ismeritek a fenti dalt? Nyáron minden héten hallgattam a Király tanyán, amíg Málni lovagolt. És előző nyáron is. Rögtön az elején becsempészte magát a fülembe, aztán ahogy ízlelgettem, dúdolgattam, egészen a szívemig mászott. Nagyon rólam szól, nagyon én vagyok. És az eredménye is meglett: már Manna is velem énekeli, hogy 'van egy ház, szép tető...'Valahogy ezzel a dallal indult igazán az új életem - az otthonra találásom. 

És persze most baromi nagy bajban vagyok, mert személyre akartam szabni a bloggert, új főcímet, meg fotókat, meg miegymás - és gőzöm sincs, hova lettek a jólmegszokott kallantyúcskák, de igyekszem idejönni minden nap - és rendbe szedni a mi közös életünket....nem, még mindig nem tudom pontosan, hogy hogyan lesz, de belevágok. Éppen itt az ideje...

2 megjegyzés:

Medora írta...

Tényleg: kezdjük újra! Én jövök.

Andicsek írta...

lehet, hogy én is előfordulok, de annyira nincs miről írni. nem történik semmi,. én még egy fészcsoportban is benne lennék Veletek!:)