2018. február 8., csütörtök

Túléltük

Hát, ez nehéz volt. Tényleg. Mindig azt hallgatom a 'barátoktól', ismerősöktől, hogy nekem mennyi türelmem van, és milyen kedves vagyok, meg nem is értik, hogy tudok én ilyen aranyos lenni... Bevallom, az utóbbi napok még engem s megviseltek. Kemény menet volt, és még most kezdek fellélegezni.

Kezdtük egy hét hányással - változó, Norcus már szombaton, Mannához szerdára ért el, az apukájuk szerda este hazajött munkából, kérte váltsák le, mert rosszul van. Éppen csak beállt a kocsival, már rohant a mosdóba. Két napig fel sem kelt. (azért  azt jó volt látni, hogy az új kollégák mennyire érdeklődnek felőle, meg várják vissza) 
Aztán jött a hasmenés - a láz - és mikor azt hitted, hogy á, tök jól vagyunk, a gyerekorvos közölte, hogy ez átmenti, most várhatjuk a torokfájást meg a köhögést, orrfolyást, meg megint a lázat. 
Nem kellett sokáig várni. Szegény Lénám mondogatta, hogy fáj a torka, meg a lábai, de csak akkor értettem meg igazán, mikor az enyém is elkezdett. Nem is fájni, egyenesen égett, és borzalmas volt minden nyelés. Ezek a gyerekek hősök, hogy így tűrték. Meg beszedték a gyógyszereket. 
Mondanám, hogy két és fél hét táppénz alatt kipihenhettem magam, de nem. Erről sajnos szó se volt. 

Tegnap nekivágtunk a férfival ruhákat venni a gyerekeknek, mert vagy lehányták, és sokból ki sem tudtam, vagy unatkoztak és a pulóverre is jutott a rajzocskákból, vagy a legújabb szórakozásuk, hogy a harisnya, zokni szálacskái közé bedugdossák az ujjaikat, addig - addig feszegetik, amíg ki nem jön  az egész lábujjuk. És akkor aztán 'Itt a krumpli!' csatakiáltással jót lehet kuncogni...

Az utóbbi három nap meg.....már mindenki jól volt, csak azt vártuk, hogy múljon a bölcsiben - oviban a járvány, és ezek annyira nem tudtak már mit kezdeni magukkal. Már én is állandóan csak veszekedtem (ennyit a többiek véleményéről), és azt számolgattam, hány óra van még hátra a napból. Négy gyerek, ennyi ideig összezárva, anélkül, hogy ki tudnánk menni...anyám..
Na de most aztán holnap farsang a három kicsinek. CSilli-villi tündérszárnyú hercegnők lesznek varázspálcával meg világító köves karkötővel, meg hajpánttal.(persze mind különböző, ezt sem volt egyszerű beszerezni)... nagy az öröm... (és láttátok volna, milyen büszkén mentek ma az új cuccokban az oviba.....)

1 megjegyzés:

Medora írta...

Örülök, hogy meggyógyultatok! Jó farsangolást!